A MEDVE ÉS A MACSKA (magyar népmese)

Hol vót, hol nem vót, hetedhétországon, még az Óperenciás tengeren is túl,
volt egyszer egy medve. Összetalálkozott a macskával, azt mondja a macskának:
-       Hallod-e, macska! Egyezkedjünk össze! Csináljunk egy házat ketten!
Jól van, esszegyezkedtek, csináltak az erdőben egy házat, ketten laktak a medvével, beszélgettek, nem unatkoztak. Egyszer csak ősz volt, azt mondja a medve:
-       Hallod-e te macska, te cica! Nemsokára tél lesz. Valami ennivalót kéne szerezni.
-       Jól van – azt mondja a macska.
Elmentek az erdőbe, de előbb elmentek a boltba, vettek egy nagy bödönt, s elmentek az erdőbe, telirakták mézzel. Újra elmentek, vettek egy nagy bödönt, azt telirakták zsírval, s feltették a háziknak a padlására. Nagy tél lett, fújt a szél, hideg volt. A medve lefeküdt és aludt, mert télbe, – tudjátok -, a medvék alusznak, a macik.
A macska éhes lett, a medve nem evett, mert aludt. De a macska erőst éhes lett, – hogy tudjon úgy kimenni, hogy felmenjen a padlásra, és lopjon abból a zsírból egy kicsit, …vagy a mézből. Lassan kinyította az ajtót, s ki akart lopodzkodni.
Azt mondja a medve:
-       Hova mész, macska?
-       Jaj, jaj! Képzeld el, itt volt egy egérke, s meghívott a keresztelőbe. Azt mondta, hogy született neki egy kisbabája. Én leszek a keresztapja.
-       Jól van, csak menjél – mondta a medve.
A macska kilopodzkodott, és felment a padlásra, s megette a zsírnak egynegyed részit, a méznek egynegyed részit, lelopodzkodott. Azt mondja a medve:
-       Na, hazajöttél a keresztelőből?
-       Hazajöttem.
-       Mi a neve a kisbabának, kisegérkének?
-       Negyedecske.
-       Jaj, még ilyen nevet még sose hallottam. Negyedecske.
Eltelt egy darab idő, két-három nap, a macska újra olyan éhes volt. Hogy tudjon felmenni a padlásra egy kicsi ennivalót lopni? Lassan az ajtót kinyitotta, hogy kiosonjon, de a medve felébredett:
-       Hová mész, macska?
-       Jaj, jaj, megint itt volt egy kisegér, meghívott a keresztelőre, született egy kisbabájuk, s én leszek a keresztapja.
-       Menjél csak! – mondta a medve.
Elment a macska, megette felét a zsírnak és a méznek, utána visszament, és azt mondja a medve:
-       Hazajöttél a keresztelőből?
-       Hazajöttem.
-       Mi a neve a kisbabának?
-       Felecske.
-       Jaj, még ilyet sose hallottam! Negyedecske…, Felecske…
Na eltelt egy-két-három nap. A macska újra megéhesedett, megehült. Megint, amikor aludt a maci, kinyitotta az ajtót, és ki akart lopodzkodni. Felébredett a medve:
-       Hova mész, macska?
-       Képzeld el, újra meghívtak a keresztelőbe, megint született egy kisegérke, én leszek a keresztapja.
-       Menjél csak, macska!
A macska felment a padlásra, mind egy falásig, még a bödönt is kinyalta,
a mézet is megette, a zsírt is. Lejött, felébredett a medve:
-       Na, te macska megkereszteltétek-e?
-       Meg hát.
-       Mi a neve?
-       Semmisincs.
-    Hogy milyen furcsa nevek vannak! – csodálkozott a medve. – Semmisincs… – Felecske… – Negyedecske…! Nem tudtam.
Hát egyszer csak tavasz lett. Felkelt a medve lesoványodva. Éhes volt.
-       Nem baj – azt mondja a macskának: van nekünk a padláson zsírunk, van nekünk mézünk, sütünk palacsintát, mézet teszünk bele. Jó mézes palacsintát eszünk. – Menjél csak fel macska a padlásra, hozdd le azt a két bödönt!
-       Jaj, én úgy szédülök! – mondta a macska.
Pedig a macskák nem szédülnek. Igaz-e? De hazudott.
-       Na, jól van, felmegyek én a padlásra – mondta a medve.
Felvánszorgott a padlásra, nézi a bödönt, s hát ott bizony semmi se volt.
-       Na, megállj, te gonosz macska! Megetted, ezért mondtad, hogy: Negyedecske, Felecske, Semmisincs. Ameddig én aludtam, addig te bélakmároztad.
A macska tagadta rettentően. Azt mondja a macska:
-       Tudod mit, medve? Feküdjünk ki a napra, s akinek a szőrire kijő a zsíros, meg a mézes, akkor az ette meg…
Hát kifeküdtek a napra, a macska elment, és a bödönt még jobban kikotorta, s aludt a medve, békente a szőrit. Egyszer felébred a medve, – nézi, csupa mézes a szőre.
-       Hát én ettem volna meg vajon? – csodálkozott a medve.
S akkor a macska jó nagyot kacagott, elfutott az erdőbe. Szegény medve még most is él, ha meg nem döglött az erdőben.
Itt a vége, fuss el véle!

Itt megtekinthetitek videón is ezt a mesét: