2011. november 21., hétfő

MIKULÁSRA KÉSZÜLÜNK

Mikulást megelőző hetekben elkezdődik a készülődés az óvodákban.Verseket, dalokat tanulunk a gyerekekkel, többféleképpen rajzoljuk, festjük, ragasztjuk a különböző mikulásformákat. Meg szokták beszélni, honnan ered ez a szokás, hogy a Mikulás ajándékot hoz a gyerekeknek. Mire eljön a nagy nap, teljesen felkészültek a kis óvodások. A cseles óvó nénik le szokták rajzoltatni a gyerekekkel, hogy mire vágynak, így az anyukák és apukák könnyen értesülnek róla, nem kell csemetéjüket faggatni.
Aztán persze következik otthon a meglepődés, hogy tényleg azt hozta a Mikulás, amit ők lerajzoltak az oviban. A Mikulás nap előkészülete az óvó néniknek is izgalommal szokott telni.

Ki legyen idén a Mikulás?

 

 Ez nagyon nehéz kérdés. Mert ugye jó Mikulás nem terem minden bokron. A mi óvodánkban is volt már az óvoda férfi dolgozója, óvónő férje, hivatásos Mikulás és egyik-másik óvodás apukája is. Nagyon nehéz olyan férfit találni, aki hasonlít testalkatilag a Mikulásra, és még szívesen bohóckodik is a gyerekeknek.

Mire számítsunk, ha egy gyerekek által ismert férfi öltözik be?

A mentoróvónőm mesélte, hogy az egyik évben egy közkedvelt apuka volt a kiszemelt áldozat.
Szerinte fantasztikus volt, csak egy baj volt vele, megismerték a gyerekek. Nem is a sajátja, mert ő még csak kiscsoportos volt, és egyébként is izgult a télapó láttán, hanem a csoporttársak.
Nagyon kellemetlen volt, elég sokáig tartott meggyőzni a gyerekeket, hogy ő nem az xy apukája, csak nagyon hasonlít rá. Nem sikerült mindenkit meggyőznöm. De ők elfogadták azt, hogy besegít az igazi Mikulásnak, akinek rengeteg a dolga.
Volt olyan év is, amikor nem volt külön Mikulás, hanem két előadóművész jött az óvodába, akik egy kis mesét adtak elő a gyerekeknek. A nő normál ruhában, míg a férfi Mikulásruhában volt, és ő osztotta ki az ajándékokat. A gyerekek nagyon csalódottak voltak, hiszen felismerték, melyik előadóról van szó, és tudták, ő nem lehet a Mikulás, hiszen a múltkor még másmilyen jelmezben volt.
Ezután az év után mindig gondoskodtak Télapóról, még ha nem is a legtökéletesebbről, de legalább minden csoportba külön bejött, és minden csoport gyerekeihez szólt néhány szót.
Szóval nem egyszerű feladat az igazi Mikulást találni, de megéri a fáradtságot, mert a gyerekeknek nagy örömet okozunk vele!
A legközelebbi bejegyzésben ötleteket kapsz, hogy milyen módon tud gyermeked az óvodán kívül találkozni a Mikulással.





HULL A HÓ, HULL A HÓ


 A MEDVE ÉS A MACSKA (magyar népmese)

Hol vót, hol nem vót, hetedhétországon, még az Óperenciás tengeren is túl,
volt egyszer egy medve. Összetalálkozott a macskával, azt mondja a macskának:
-       Hallod-e, macska! Egyezkedjünk össze! Csináljunk egy házat ketten!
Jól van, esszegyezkedtek, csináltak az erdőben egy házat, ketten laktak a medvével, beszélgettek, nem unatkoztak. Egyszer csak ősz volt, azt mondja a medve:
-       Hallod-e te macska, te cica! Nemsokára tél lesz. Valami ennivalót kéne szerezni.
-       Jól van – azt mondja a macska.
Elmentek az erdőbe, de előbb elmentek a boltba, vettek egy nagy bödönt, s elmentek az erdőbe, telirakták mézzel. Újra elmentek, vettek egy nagy bödönt, azt telirakták zsírval, s feltették a háziknak a padlására. Nagy tél lett, fújt a szél, hideg volt. A medve lefeküdt és aludt, mert télbe, – tudjátok -, a medvék alusznak, a macik.
A macska éhes lett, a medve nem evett, mert aludt. De a macska erőst éhes lett, – hogy tudjon úgy kimenni, hogy felmenjen a padlásra, és lopjon abból a zsírból egy kicsit, …vagy a mézből. Lassan kinyította az ajtót, s ki akart lopodzkodni.
Azt mondja a medve:
-       Hova mész, macska?
-       Jaj, jaj! Képzeld el, itt volt egy egérke, s meghívott a keresztelőbe. Azt mondta, hogy született neki egy kisbabája. Én leszek a keresztapja.
-       Jól van, csak menjél – mondta a medve.
A macska kilopodzkodott, és felment a padlásra, s megette a zsírnak egynegyed részit, a méznek egynegyed részit, lelopodzkodott. Azt mondja a medve:
-       Na, hazajöttél a keresztelőből?
-       Hazajöttem.
-       Mi a neve a kisbabának, kisegérkének?
-       Negyedecske.
-       Jaj, még ilyen nevet még sose hallottam. Negyedecske.
Eltelt egy darab idő, két-három nap, a macska újra olyan éhes volt. Hogy tudjon felmenni a padlásra egy kicsi ennivalót lopni? Lassan az ajtót kinyitotta, hogy kiosonjon, de a medve felébredett:
-       Hová mész, macska?
-       Jaj, jaj, megint itt volt egy kisegér, meghívott a keresztelőre, született egy kisbabájuk, s én leszek a keresztapja.
-       Menjél csak! – mondta a medve.
Elment a macska, megette felét a zsírnak és a méznek, utána visszament, és azt mondja a medve:
-       Hazajöttél a keresztelőből?
-       Hazajöttem.
-       Mi a neve a kisbabának?
-       Felecske.
-       Jaj, még ilyet sose hallottam! Negyedecske…, Felecske…
Na eltelt egy-két-három nap. A macska újra megéhesedett, megehült. Megint, amikor aludt a maci, kinyitotta az ajtót, és ki akart lopodzkodni. Felébredett a medve:
-       Hova mész, macska?
-       Képzeld el, újra meghívtak a keresztelőbe, megint született egy kisegérke, én leszek a keresztapja.
-       Menjél csak, macska!
A macska felment a padlásra, mind egy falásig, még a bödönt is kinyalta,
a mézet is megette, a zsírt is. Lejött, felébredett a medve:
-       Na, te macska megkereszteltétek-e?
-       Meg hát.
-       Mi a neve?
-       Semmisincs.
-    Hogy milyen furcsa nevek vannak! – csodálkozott a medve. – Semmisincs… – Felecske… – Negyedecske…! Nem tudtam.
Hát egyszer csak tavasz lett. Felkelt a medve lesoványodva. Éhes volt.
-       Nem baj – azt mondja a macskának: van nekünk a padláson zsírunk, van nekünk mézünk, sütünk palacsintát, mézet teszünk bele. Jó mézes palacsintát eszünk. – Menjél csak fel macska a padlásra, hozdd le azt a két bödönt!
-       Jaj, én úgy szédülök! – mondta a macska.
Pedig a macskák nem szédülnek. Igaz-e? De hazudott.
-       Na, jól van, felmegyek én a padlásra – mondta a medve.
Felvánszorgott a padlásra, nézi a bödönt, s hát ott bizony semmi se volt.
-       Na, megállj, te gonosz macska! Megetted, ezért mondtad, hogy: Negyedecske, Felecske, Semmisincs. Ameddig én aludtam, addig te bélakmároztad.
A macska tagadta rettentően. Azt mondja a macska:
-       Tudod mit, medve? Feküdjünk ki a napra, s akinek a szőrire kijő a zsíros, meg a mézes, akkor az ette meg…
Hát kifeküdtek a napra, a macska elment, és a bödönt még jobban kikotorta, s aludt a medve, békente a szőrit. Egyszer felébred a medve, – nézi, csupa mézes a szőre.
-       Hát én ettem volna meg vajon? – csodálkozott a medve.
S akkor a macska jó nagyot kacagott, elfutott az erdőbe. Szegény medve még most is él, ha meg nem döglött az erdőben.
Itt a vége, fuss el véle!

Itt megtekinthetitek videón is ezt a mesét:

Csukás István: Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre
Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.
„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház.”
„Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.
Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.
„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”
Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.
Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.














„Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”
„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”
Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.
„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”


A gyerekek által legjobban kedvelt versek, mesék és dalok az állatokról szólnak. Íme egy kis segítség a szülőknek és a pedagógusoknak. A két legkedveltebb dal a gyerekek körében:












AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI:
  • Játék
  • Vers, mese
  • Ének, zene, énekes játék
  • Rajzolás, mintázás, kézimunka
  • Mozgás
  • A külső világ tevékeny megismerése
  • Munkajellegű tevékenységek
Ezek a tevékenységformák elengedhetetlenek az óvodai élet megvalósulásához. Úgy gondoltuk, hogy kiemelünk ezek közül kettőt, az ének-zenei nevelést, és az anyanyelvi nevelést.

Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja szerint:

Vers, mese
1. Az érzelmi biztonság megadásának s az anyanyelvi nevelésnek egyaránt fontos eszközei a többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek. Ezek ritmusukkal, a mozdulatok és szavak egységével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket adnak.
2. A magyar gyermekköltészet, a népi, dajkai hagyományok gazdag és sok alkalmat, jó alapot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. A mese a gyermek érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese - képi és konkrét formában - tájékoztatja a gyermeket a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatairól, a lehetséges, megfelelő viselkedésformákról.
3. A mese életkorilag megfelel az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének. Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál. A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja és az ehhez társuló, a szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe, csodákkal és átváltozásokkal ráébreszt a mélyebb értelemben vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvésekre.
4. A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát, s a játéktevékenységhez hasonlóan a mesehallgatás elengedett intim állapotában eleven, belső képvilágot jelenít meg. A belső képalkotásnak ez a folyamata a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája.
5. A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja.
6. A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme.
7. Az óvodában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van.
Ének, zene, énekes játék
1. Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermeknek, egyben felkeltik zenei érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. A népdalok éneklése, a gyermek néptáncok és népi játékok, a hagyományok megismerését, továbbélését segítik. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósítása megalapozza, elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását.
2. Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek (a ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és zenei kreativitásának alakításában.
3. A zenehallgatási anyag megválasztásánál az óvodapedagógus vegye figyelembe a nemzetiségi, etnikai kisebbségi nevelés esetében a gyermekek hovatartozását is.
4. A felnőtt minta spontán utánzásával az éneklés, zenélés részévé válik a gyermek mindennapi tevékenységének.

Szülőknek és pedagógusoknak  az internet nagy segítséget nyújt a gyermek fejlesztése szempontjából: